BEMUTATKOZÁS

Iskolánk 2006. szeptember 1. óta működik. Fenntartónk a Csepel-sziget Humánerőforrás Fejlesztő és Foglalkoztatást Támogató Alapítvány (HETA). Célkitűzéseink, és elképzeléseink között szerepel a halmozottan hátrányos helyzetű tanulásban akadályozott fiatalok komplex képzési rendszerének, képességfejlesztésének megvalósítása úgy, hogy az általános iskola elvégzését követően, mintegy kényszerpályán mozogva, alternatív lehetőséget adjunk a szakmai ismeretek - adott esetben - testreszabott megszerzésére, az esélyegyenlőség figyelembe vételével a továbbtanulásuk folyamatos biztosítására.

A HETA-t egy csepeli magánszemély alapította 2002-ben, az alapítvány közhasznúvá nyilvánítása 2002. 06.17-én megtörtént. A kuratóriumban helyet kaptak a térség meghatározó magán szakképző intézményei.

Az alapítvány célkitűzése Csepel és környezetében élő emberek, munkaerő-piaci képzésének, a hátrányos helyzetű közösségek képzésének és munkaerő-piaci reintegrációjának biztosítása. A céljai megvalósítása érdekében együttműködik Budapest-Csepel Önkormányzatával, a Kereskedelmi és Iparkamara területi képviseletével, a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesületével, a Csepeli Ipartestülettel és a Csepeli Vállalkozás-fejlesztési Alapítvánnyal, valamint az érintett és érdekelt civil szervezetekkel a képzés és a foglalkoztatás korszerű feltételrendszereinek kialakítása érdekében.

NÉVADÓNKRÓL

SzabókyAdolf, Schneider (Buda, 1821. szeptember 9. – Budapest, 1880. július 21.) bölcseleti doktor, kegyes-tanítórendi áldozópap és tanár, író, lapszerkesztő.

16 éves korában a kegyes-tanító-rendbe lépett és tanulmányainak Budán, Vácon, Nyitrán és Szentgyörgyön elvégzése után Kanizsán 1840-ben kezdte tanári pályáját. Néhány évig Szegeden és Kolozsvárt tanárkodott; azután rendje 1850-ben Pestre helyezte, ahol harminc évig párját ritkító tevékenységet fejtett ki a hanyatló magyar ipar és az iparosok érdekében és amellett buzgón szolgálta az oktatásügyet mint a IV. kerületi főreáliskolában a magyar nyelv rendes tanára. Egyik buzgó tagja volt a Jó- és olcsó Könyvkiadó Társulatnak. Ő alapította a budapesti legényegyesületet, melynek 25 évig vezetője volt; ő agitált a népbankok, iparsegélyezési és kölcsönzési pénztárak felállításában. Nagy érdemei vannak az országos iparegyesület létrehozásában, mely megalakulása után igazgatósági tagjává, később alelnökévé választotta. Több mint húsz jótékony-egyesületnek volt elnöke és védnöke. Élénk részt vett a londoni, párizsi, bécsi és hazai kiállítások alkalmával a magyar ipar méltó bemutatásában. A király ezért legfelsőbb elismerésben részesítette, azonkívül a Ferenc József- és a Vaskorona-renddel is kitüntette. Mint a fővárosi törvényhatóság tagja évekig védte és képviselte az iparosok érdekeit. A magyar iparosok hálája monumentális síremléket állított neki a Kerepesi út melletti temetőben (7-1-1). Szülőházát (Fazekas-tér 3. sz.) márvány emléktáblával jelölték meg.

Irodalmi pályáját 1839-ben, mint a Hírnök rendes levelezője kezdte meg; ezen lapban és a Századunkban Ludvay álnév alatt több munkálata jelent meg; 1845-től fogva a Religiónak is munkatársa volt. Számos cikke jelent meg az iparos szakközlönyökben; az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.